Király Eszter interjúja
Létezik tökéletes ingatlan?
Déri Bea: Ha létezne, akkor nekünk semmi dolgunk nem lenne a jövőben. Minden felelősségteljes tulajdonos tudja, hogy egy ingatlanon mindig vannak szükséges fejlesztések, és a világot is kísérni kell: alkalmazkodni kell a változó szabályozásokhoz. A „tökéletes” függ attól is, hogy tulajdonosi-üzemeltetői vagy bérlői oldalról nézzük. Az ingatlanfejlesztési folyamat során, főleg új épületek esetén könnyebb megcélozni és el is érni a majdnem hibátlant, hiszen egy meglévő koncepciót követve történik a megvalósítás. Ez üzemeltetési szempontból is előnyös, mert már a koncepció kialakításakor tudjuk, hogy hogyan lesz az ingatlan a legköltséghatékonyabb. A régi ingatlanjaink újrapozicionálásánál a tökéletesítés egy hosszabb folyamat volt, hiszen régi rendszereket kellett átalakítani.
Mitől CPI-ingatlan egy CPI-ingatlan?
DB: Abban vagyunk erősek, hogy nálunk minden házon belül van, ezért gyorsan és hatékonyan tudunk reagálni a külső és belső változásokra. Mi végezzük a fejlesztést, az üzemeltetést, minden változtatás kivitelezését, nálunk van a bérlőkezelés, vagyis a property management és a facility management is.
Balance Building (CPI Hungary)
Hogyan lehet a legideálisabban összehangolni az ingatlanfejlesztésben részt vevő szereplők különböző igényeit, érdekeit?
DB: Ha a bérlő jól jár, akkor mindenki jól jár – tehát mi a bérlőfókuszú hozzáállásra alapozzuk a tevékenységünket. Elsődleges szempont az, hogy kik a bérlőink, és milyen napi szükségleteik vannak. Ez nem csak az épület és a közösségi terek kialakításakor kerül előtérbe, hanem a mentális és testi egészség, jóllét megőrzésére irányuló szolgáltatásainkban is. Közösségfejlesztő munkatársaink, vagyis a community managerek viszik a Humán Innovációs Programot, vagyis a HIP-szolgáltatásokat.
Melyek ezek a HIP-szolgáltatások?
DB: Az ingatlanjainkban vannak külön HIP-zónák, amik gyakorlatilag wellbeing-zónák, elérhetőek a wellness, kozmetikai, szépészeti szolgáltatások, sportolási és rekreációs (jóga, gyógytorna) lehetőségek. A komfortszolgáltatások, mint például a házhoz jövő cipész vagy ruhatisztító, a különböző mentálhigiénés workshopok vagy épp a termelői piacok mind azt szolgálják, hogy a bérlők több szabadidőhöz jussanak. A HIP indítását az a gondolat motiválta, hogy a napi nyolc óra munka után a legtöbb ember még ilyen-olyan ügyei után szaladgál: bevásárol, tisztítóba megy, illetve sokat utazik a hobbija, kedvelt sporttevékenysége helyszínére. Ha a HIP-szolgáltatások révén mindezt helyben is el tudja intézni, akkor időt nyer, nem kell fél napokat kivennie szabadságnak. Adunk a „mentálhigiénés fenntarthatóságra” is, ezért ahol csak tudjuk, zöldterületre „csábítjuk” a bérlőinket: kültéri sporteszközökkel és programokkal, munkaállomásokkal, tárgyalópavilonokkal.
A környezeti fenntarthatóság szempontjából egy létesítménynek többféle előírásnak is meg kell felelnie. Vannak-e a társadalmi fenntarthatóságot szolgáló, egységes szabályok, amelyeket az ingatlanfejlesztés során szem előtt kell tartani, vagy minden a vállalat hozzáállásán múlik?
DB: Erre a jogászok tudnák a legpontosabb választ adni. Konkrét jogszabályból biztosan kevesebb van a környezetvédelmi előírásoknál. Az ESG, vagyis az Environmental, Social, Governance programunk nekünk is megvan, ez alapvetően a fenntarthatóság jegyében tett vállalásokat, kötelezettségeket határozza meg. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalatoknak, így nekünk is felelősségünk, hogy élhető dolgokat hozzunk létre, hogy minden ember könnyen tudja használni az ingatlanjainkat. Ide tartozik, az akadályozottsággal élő emberek számára is teljesen elérhetővé tegyük az épületet, lehetővé tegyük, hogy munkavállalóként is tudjanak abban működni.
CPI Go Green Day, 2021 (CPI Hungary)
Miért lehet az, hogy a környezeti fenntarthatóság állandó témája a konferenciáknak, meetupoknak, míg a fenntarthatóság társadalmi oldala kevésbé „hangos”?
DB: Valóban kevesebb szó esik a társadalmi oldalról. Az ingatlanpiacon különösen fontos szempont ez, hiszen sok-sok ezer ember dolgozik az épületekben, az ingatlanfejlesztők rengeteg ember mindennapjait alapozzák meg. Az, hogy a társadalmi fenntarthatóság mégsem olyan gyakori beszédtéma, szerintem azért van, mert nincs még rá olyan kiterjedt és részletes szabályozás, mint a környezeti fenntarthatóság esetében. A társadalmi nyitottság kapcsán kevésbé konkrétak a törvényi keretek – de a felelősen gondolkodó piaci szereplőknek ez ugyanolyan prioritás kell hogy legyen, mint az ökolábnyom csökkentése. Az embert kell a középpontba tenni.
Mi az a három dolog, amit egy magát fenntarthatónak valló vállalatnak meg kell tennie a társadalmi inklúzióért?
DB: Az első az épületek elérhetővé tétele mindenki számára. A második az a szemlélet, amely nem hangsúlyozza a különbségeket, mert alapvetésnek tekinti, hogy minden ember egyenrangú. Már a társadalmi inklúzió kifejezés használata is azt sejteti, hogy azért beszélünk róla, mert nagyon is léteznek különbségtételek. Pedig normális esetben nem kellene külön szakkifejezés az elfogadásra, mert annak kellene az alapnak lenni. A harmadik pedig a személyfókuszú attitűd, amely azt tűzi ki célul, hogy a bérlő ne csak bent üljön nyolc órán át egy épületben, hanem ott jól is érezze magát. Minket is ez a szemlélet indít arra, hogy segítsük a bérlőt a testi, lelki, mentális egészségében; ne csak egy épületet, hanem környezetet, infrastruktúrát is adjunk neki, hogy jól tudjon működni a hétköznapjaiban. Olyan tereket alakítunk ki, hogy a kreativitás is jobban érvényesüljön és közösségek is formálódhassanak: egymáshoz is közelebb kerüljenek és töltődjenek is az emberek.
Szinte megoldhatatlannak tűnő környezeti és társadalmi problémák tanúi vagyunk. Képes-e egy vállalat a maga szektorán belül valódi változást elérni?
DB: Ebben a szektorban úgy lehet változást elérni, ha mi magunk változtatunk, és elsősorban a szolgáltatásainkban. Úgy kell szolgáltatni, hogy a bérlők boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek. A nagy és átfogó problémák megoldására mi picik vagyunk – de önmagában mindenki pici. A változás viszont kollektív felelősség. Nekünk nincs akkora hatalmunk vagy médiafelületünk, hogy széles tömegekre hassunk érzékenyítő kampányokkal. Ám ha a bérlőinkre nézünk, és hozzájuk igazítjuk a szolgáltatásunkat, akkor az ő életükben elérhetünk változást. A környezet iránti felelősségvállalásnak pedig jól bevált gyakorlata nálunk az épületeink állandó monitoringja, az optimális működtetést szolgáló folyamatos felülvizsgálat. Ennek köszönhető, hogy a felmerülő problémákra azonnal képesek vagyunk reagálni, így csökkentve a környezetre mért káros hatásokat is.
Az Access4you 2019-es indulásakor a CPI Hungary az első ügyfelek között volt. Miért döntöttetek úgy, hogy elköteleződtök egy akkor még kevésbé ismert tanúsítvány és védjegy mellett?
DB: Nagyon örültünk annak, hogy van egy olyan megmozdulás, ami végre tényleg az emberekkel foglalkozik. Mikor Berecz Balázzsal leültünk beszélgetni, azonnal tudtuk, hogy minden támogatásunkat meg szeretnénk adni az Access4you céljához, részt akarunk venni benne, mert ez a jövő. A speciális igényű embereknek nagyon sok küzdelmük van, és ha mi ekkora vállalatként, ennyi ingatlannal hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy megkönnyítsük a dolgukat, akkor egyértelmű, hogy hozzáteszünk. A tanúsítvány sem egy sokadik névleges, semmitmondó plecsni, hanem valódi érték, eredmény és törekvés van mögötte, és valóban hatással van a mindennapokra.
Van tapasztalatod, történeted arról, hogy a speciális igényű emberek inspiráló szempontokat, új lendületet hozhatnak egy együttműködésbe?
DB: Amikor a kollégáimmal speciális igényű emberrel találkozunk, felemelő látni, hogy tényleg nem a különbségek számítanak. A másik ember mindennapi küzdelmeinek tiszteletben tartása a részünkről azzal együtt alapvető, hogy nem teszünk különbséget a tárgyalásban, a kommunikációban, a viselkedésben – mert nincs „mi” meg „ők”, nem különálló csoportok vagyunk. Személyes tapasztalatom, hogy az akadályokkal élő emberek legtöbbször abban segítenek, hogy a problémáink valós mértékét helyesen tudjuk felmérni – a magán- és az üzleti életben is. Az életigenlő hozzáállás általános bölcsességét át lehet, és érdemes is átvenni tőlük.
Fotók: Hámori Zsófia
